A minap valaki megkérdezte tőlem, hogy fegyelmezett vagyok e? Ez elgondolkodtatott, mit is jelent a fegyelem, hogyan nyilvánul meg, miként hat a gondolatainkra, szokásainkra, hogyan alakítja személyiségünket, miért van – vagy épp nincs rá szükség?
A jóga a harcos ember útja, és a kitartó harchoz sokszor nélkülözhetetlen a fegyelem létrehozása. Ez a harc néhol fájdalmas és nehéz (fizikai és mentális szinten is), mégis a harc következtében edződik meg a jellem. A fegyelem oly sokféleképpen lehet jelen az életünkben, és mint minden mást ezt is jó megtapasztalni, feltérképezni, megismerni.
Létezik a jóga terminológiájában egy szanszkrit szó/kifejezés: „tapasz”. Ez a tapasz minden mozgatóerő alapja, minden elszántság belső tűze, az akarat magva, a kitartás mankója, a mennydörgés a viharban, a fegyelem és az elhatározás legbelsőbb forrása. A tapasz egyszerre a hő, tűz, erőfeszítés, az ismétlődő cselekvés motorja, a koncentráció maga.
Tapasz nélkül nincs fejlődés, e nélkül nem gyakorolsz kitartóan. Tapasz nélkül nem létezik határozott cél, nem jön létre a következő lépés ennek a célnak az érdekében. A tapasz maga az az erő, amely elsegít valami felé. Ez a tapasz hajt minden fegyelmet. A tapasz hője megtisztít és át is segít a nehézségeken, egy kicsit mindig meghaladva önmagunkat. Ez a jóga útja.
„A hatha jóga uralom a test felett” és az uralom nem jöhet létre koncentrált fegyelem nélkül. A fegyelem nemléte: a szétszórtság, a csapongás, a sodródás, néha a könnyedség megélése.. de erről majd később.
A jóga útján a fegyelmet eleinte a fizikai gyakorlás során kezdjük elsajátítani. Ha már voltál jóga órán megtapasztalhattad, hogy bizony egy – egy ászana kitartásához fegyelemre, és koncentrációra van szükség. A kettő együtt jár, kéz a kézben, ez a Te legfőbb segítőd. Fegyelmezni kell a lábat hogy úgy áljon ahogy, fegyelmezni kell az elmét, hogy összpontosított és tudatosan irányított legyen. Fegyelmezni kell a személyiséget, hogy ne add fel ha nehézséggel találkozol és akkor is fegyelemre van szükség, amikor épp elragadtatnád magad a siker örömében. Fegyelem kell ahhoz is, hogy elmenj egy jógaórára, a mindennapi gyakorláshoz, az olyan dolgok megtételéhez, amihez nincs kedved de tudod hogy jó neked, vagy éppen nem, de meg kellene tenni.
A fegyelem következő szintje a nem-bevonódás. Nem vonódom be abba, ami éppen történik egyszerűen csak megtanulok jelen lenni és tapasztalni. Figyelni a jelen pillanatot bevonódás (minősítés) nélkül. Nem gyártok teoriákat, nem gondolkozom el azon mit is jelenthet mindez. Nem-reagálni tanulok. A szemlélődés fogalma itt érvényes a leginkább, mert ebben a célzott fegyelemben jelen van az ellazultság is: nem elutasítok, csak szemlélődöm.
Majd a fegyelem megjelenik akkor is, amikor elhatározod, hogy leülsz és mozdulatlanná válsz. Elhatározod (valamilyen cél érdekében), hogy visszavonod az érzékeidet azért, hogy minden ami felbukkan az minősítés nélkül legyen jelen. Felmerül és tovaszáll.. ehhez komoly fegyelemre, és elengedettségre van szükség ugyancsak fizikai és mentális szinten.
Elkerülhetetlen tehát hogy elsajátítsuk a fegyelmet valamilyen cél érdekében. Lehet ez a fejlődésünk, a csendesség kialakítása, vagy egyszerűen csak egy elhatározás véghezvitele.
Ez a fegyelem azt súgja, hogy ne hallgass arra a belső hangra, ami azt mondja: nem vagy elég, nem vagy elég bátor, nem vagy képes rá, hogy majd inkább máskor, úgysem sikerül. Ennek a fegyelemnek a tudatos megélése hoz létre új szokásokat (hiszen újra és újra nekifogsz, ezzel tisztítva meg a személyiségedet a régi és hátráltató szokásoktól), átsegít a nehéz napokon és segít nem feladni.
Viszont van a fegyelemnek másik oldala is. A túlzás: túlzottan akarni, túlzásokba esni, túlzott önfegyelmet gyakorolni, ragaszkodni valamihez, ami esetleg már nem szolgálja a fejlődésünket. A fegyelem is kényelemmé tud válni, a megrögzöttség hosszú tévutakra tud vinni.
Ha folyton fegyelmezett vagy, nyitottnak kell lenned és ébernek! Megeshet, hogy a fegyelem folyamatos megléte pont torzítani fog és bár eléred célodat, elmehetsz olyan dolgok mellett, amelyek a fegyelem nélkül léteznek igazán. Ilyen a szenvedély, az önátadás, a belefeletkezés, a spontaneitás, a tánc, a szaladás az ismeretlenbe, az ellazulás, a kiengedés, a megismerés egy más formája.
Számomra a cél a középút, a hullámzás: fegyelmezetten élni – szabadon táncolva.
Vélemény, hozzászólás?